Newspaper burning


en | fr | hu

GREENS/EFA Proposals on Media Freedom in the EU


Media freedom, pluralism and independence across Europe are being undermined in many ways. The most extreme examples on EU soil were the shocking and brutal murders of investigative journalists Daphne Caruana Galizia in Malta and Jan Kuciak in Slovakia in the space of just a few months.

Physical threats and violence against journalists have been on the rise in the EU Member States, and concerns have been raised about the adequacy of police protection for reporters or the thoroughness of police investigations into attacks against journalists, including the murder of Viktoria Marinova in Bulgaria. In some cases, police have even raided news outlets or the homes of journalists.

There are serious concerns when it comes to the independence of the media. Romania and Latvia are just two examples where political pressure on the media is strong. Croatia faces political interference in the work of public broadcasters and in Greece, or Spain, the same is true for media regulators. In Hungary, the State exerts pressure on the media through advertising and via state-owned media outlets, which are also expanding into Croatia and Slovenia.

Political attacks on the media are becoming increasingly commonplace in Romania or Italy, oligarchs are dominating the media in Hungary or the Czech Republic and even politically controlled news agencies such as V4NA are being established to ensure government-sanctioned news coverage.

However, journalists also face many other obstacles to their work. Turning to regulatory frameworks, the protection of journalistic sources is hampered by overly broad anti-terrorism laws, far-reaching mass surveillance laws or defamation suits by politicians against journalists for example in Malta or Slovakia. Abusive judicial proceedings are a key tool for gagging investigative journalists, for example in France, Poland or Bulgaria - where two journalists were arrested following their investigations into the abuse of EU funds.

There is also a worrying increase in the concentration of media ownership all across the continent[1]. Journalists can face intense commercial pressures, for example in Finland or the UK, obliging them to churn out several articles a day, or forcing journalists into precarious working conditions.

All of these factors contribute to the degrading of the journalistic profession, and it seems to be getting increasingly difficult for the media to hold power to account and for journalists to properly perform their functions as public interest “watchdogs”. This poses a serious risk for democracy.

Although the European Union institutions may claim to have limited competence to defend media freedom and pluralism across the region, the Greens/EFA group in the European Parliament is convinced that more can, and should be done. We call for media freedom, independence and pluralism to be made a clear priority in the next EU legislative term, which is why we are presenting a series of concrete steps that should be taken to guarantee press freedom in Europe, focussing on those that clearly fall within the competences of the European Union.




1. Regulation of market concentration

The European Commission has strong powers to regulate the internal market. The Commission should investigate if government funding to certain media outlets constitutes a distortion of the media market in a way that disproportionately benefits some media outlets (namely pro-government ones) over others; or in a way that prevents the emergence of new, smaller, independent media outlets, thus undermining fair competition. Public broadcasters should be independent.

The Commission should also look into market concentration in the media sector and use its market powers to ensure that any monopolies or oligopolies are broken up in order to promote pluralism, including of course when it comes to online platforms.


2. Media ownership: transparency and eradication of conflicts of interest

The European Commission should assess the transparency of the media ownership structures in Europe and ensure that any regulation of media, for example via the audio-visual media services directive, includes binding obligations on the media to proactively publish information about their ownership structures, including their beneficial owners. Clear rules must be put in place to prevent potential conflicts of interest arising in media ownership structures, with a special emphasis on avoiding political interference.


3. EU protections for freedom of expression and information

The application of EU legislation on the national level should be closely monitored, and any indication that EU laws such as copyright, trade secrets, the data protection regulation or the Audio-visual Media Services Directive are being (ab)used to undermine freedom of expression should trigger a swift and strong reaction from the EU institutions including the European Court of Justice and a review of said legislation where necessary. Future EU legislation should never include wording that has the potential to undermine freedom of expression, and any future EU mechanism on democracy, rule of law and fundamental rights must enshrine media freedom as an essential pillar of a democratic system.

Following the successful adoption of the whistleblower directive, the European Commission should assess the possibility for EU legislation to prevent strategic litigation (aka SLAPP suits) that seek to undermine the role of the press or to limit freedom of expression.


4. Apoint a specific Commission Vice-President on media freedom, independence and pluralism

Currently the European Commission’s work on press freedom is split across many different areas, which means that important issues are inevitably falling through the cracks. Press Freedom should be a priority for the next European Commission, with a coherent Media Freedom and Independence Strategy for 2019-2024. The European Parliament should likewise ensure that it has a coherent strategy, led by one Parliament committee to reduce fragmentation.

Building on the Media Pluralism Monitor, there should be annual monitoring of the state of press freedom in each EU Member State which includes concrete country by country recommendations to lower risks to media freedom, plus a specific analysis of areas in which the EU could act, for example by proposing legislation.


5. Funding of independent and investigative journalism

EU funded projects such as the Investigative Journalism for the EU fund (or IJ4EU) should be transformed into permanent budget lines and financial support for investigative journalism should become a priority for the next EU Multiannual Financial Framework. EU funds for journalistic endeavours should always be disbursed by an independent body or organisation.

The EU Commission should review its criteria for allocating European taxpayers' money to media outlets, for example via the Creative Europe Media Programme, to ensure that financial support is not provided to media outlets that fail to guarantee editorial independence, fair working conditions for journalists or which have an overly dominant position in the media market.


6. Ensure swift and effective follow up of investigations related to EU funds or other Union competences

Journalists risk their lives and personal integrity, especially when investigating fraud, corruption or organised crime. Any failure to follow up on allegations revealed by journalists sends a damaging signal and undermines the impact and meaningfulness of journalism as a profession. The EU institutions, including OLAF and the EPPO, must always respond both swiftly and robustly to allegations of fraud involving EU funds.

Given that journalists reporting on corruption are exposed to greater risks, the European Commission should contribute to the safety of journalists by taking the fight against corruption seriously, starting by relaunching the annual anti-corruption monitoring report.


7. EU protection for journalists

Impunity for crimes against journalists must be swiftly and energetically tackled, including by strengthening the ability of Europol to support national investigations into serious attacks against journalists. Journalists requesting protection should also have a contact point in the EU institutions who can follow their cases and ensure adequate attention is paid to their situation.


8. Ensuring a healthy advertising market that respects media freedom and protects personal privacy

Advertising is a key source of revenue for many media outlets and the move to online advertising on social media platforms has fundamentally transformed the market. The EU data protection regulation should be applied in a way that prohibits micro-targeting based on personal profiles and that ensures that both the platforms and the third parties advertising on them are held liable for breaches of data protection rights. The European Commission should assess the possibility of EU legislation to further regulate the advertising sector in order to improve the rights of consumers of information.


9. Promoting an inclusive media sphere

The European institutions should take active steps to promote gender equality in the media sector, so that more women are in creative or decision-making positions and so the media contributes to the reduction of gender stereotypes. Language diversity should also be encouraged and measures to combat stereotypical portrayals of minorities should be promoted. EU funding for media literacy programmes should also be increased.


[1] Media Pluralism Monitor 2018 Policy Report


A sajtó szabadsága, sokszínűsége és függetlensége Európa-szerte veszélyben van számos ügy miatt. Ennek legszélsőségesebb példája az EU-n belül a máltai Daphne Caruana Galizia és szlovák Jan Kuciak oknyomozó újságírók megdöbbentő és brutális meggyilkolása volt, mindössze néhány hónap leforgása alatt.


Az EU tagállamaiban az újságírókkal szembeni fenyegetések és az erőszak egyre gyakrabban fordul elő, és aggályok merültek fel az újságírók rendőri védelmének megfelelőségével és az újságírók elleni támadások rendőri nyomozásának alaposságával kapcsolatban, beleértve Viktoria Marinova meggyilkolását Bulgáriában. Ráadásul néhány esetben a rendőrség éppen hírügynökségeknél és újságírók otthonaiban tartott razziát, homályos okokból.


Komoly aggályok merülnek fel a média függetlenségével kapcsolatban is. Románia és Lettország csupán két példa arra, amikor egy országban erős politikai nyomás alatt áll a sajtó. Horvátországban a közszolgálati műsorszolgáltatók munkájában erős a politikai beavatkozás, míg Görögországban vagy Spanyolországban ugyanez igaz a médiaszabályozásra. Magyarországon az állam a reklámköltésen keresztül és állami, illetve kormányközeli tulajdonban lévő médiumok révén gyakorol nyomást, amelyek Horvátországban és Szlovéniában is terjeszkednek.


A médiára irányuló politikai támadások egyre gyakrabban fordulnak elő Romániában vagy Olaszországban, az oligarchák uralják a médiát Magyarországon vagy Csehországban és még politikailag ellenőrzött hírügynökségeket is hajlandóak létrehozni, mint például a V4NA, hogy biztosítsák a kormány számára kedvező híreket.


Az újságírók azonban számos más akadályba is ütköznek munkájuk során. A szabályozási keretek között, a túlságosan széles körű terrorizmusellenes törvények, a messzemenő tömeges megfigyelési törvények vagy a politikusok által indítványozott rágalmazási eljárások az újságírói források védelmét gátolják például Máltán vagy Szlovákiában. A bírósági eljárások visszaélésszerű alkalmazása kulcsfontosságú eszköze az oknyomozó újságírók elhallgattatásának például Franciaországban, Lengyelországban vagy Bulgáriában, ahol két újságírót tartóztattak le az uniós forrásokkal való visszaélések vizsgálata után.


Ugyanakkor aggasztóan növekszik a média tulajdonjogának koncentrációja a kontinensen. Az újságírók intenzív kereskedelmi nyomással szembesülhetnek például Finnországban vagy az Egyesült Királyságban, ahol arra kötelezik őket, hogy naponta több cikket is írjanak vagy tisztázatlan, védelem nélküli  munkakörülmények között dolgozzanak.


Mindezen tényezők hozzájárulnak az újságírói szakma leépüléséhez és úgy tűnik, egyre nehezebb feladat a sajtó számára a hatalom elszámoltatása, illetve az újságírók számára, hogy megfelelően ellássák közérdekű ellenőrző szerepüket. Ez komoly veszélyt jelent a demokráciára.


Bár az Európai Unió intézményei azt állítják, hogy a régióban korlátozott hatáskörrel rendelkeznek a médiaszabadság és pluralizmus védelmét illetően, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja az Európai Parlamentben meg van győződve arról, hogy többet lehet és kell tenni. Arra szólítjuk fel ezeket az intézményeket, hogy a sajtó szabadságát, függetlenségét és sokszínűségét egyértelmű prioritássá tegyék a következő uniós jogalkotási ciklusban. Ennek érdekében bemutatunk egy sor konkrét lépést, amelyeket a sajtószabadság biztosítása érdekében szükséges meglépni Európában, összpontosítva azokra, amelyek egyértelműen az Európai Unió hatáskörébe tartoznak.



1. A piaci koncentráció szabályozása

Az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik a belső piac szabályozása. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az egyes médiumok állami támogatása a médiapiac torzítását jelenti-e az, hogy kormányok aránytalan előnyben részesítenek kormánypárti média szolgáltatókat másokkal szemben; vagy hogy megakadályozzák új, kisebb, független médiaszolgáltatók megjelenését, és ezáltal aláássák a tisztességes versenyt.


A Bizottságnak meg kell vizsgálnia a médiaágazat piackoncentrációját, és fel kell használnia piaci hatásköreit annak biztosítására, hogy le lehessen bontani a monopóliumokat vagy oligopóliumokat a média sokszínűségének elősegítése érdekében, beleértve természetesen az online platformokat is.


2.  Médiatulajdon: az átláthatóság és az összeférhetetlenség felszámolása

Az Európai Bizottságnak vizsgálnia kell a média tulajdonosi struktúráinak átláthatóságát Európában, és biztosítania kell, hogy a média bármilyen szabályozása, például az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv kötelezettségeket tartalmazzon a médiumok számára a tulajdonosi struktúrákra vonatkozó információk proaktív közzétételére, beleértve a tényleges tulajdonosokat. Világos szabályokat kell bevezetni a média tulajdonosi struktúrákban felmerülő esetleges összeférhetetlenségek szabályozására, megelőzésére, különösen a politikai beavatkozások elkerülése érdekében.


3.  Az EU védelme a véleménynyilvánítás és az információszabadság tekintetében

Az uniós jogszabályok tagállami alkalmazását szorosan nyomon kell követni, és arra utaló jelek, hogy az uniós jogszabályokat, mint például a szerzői jog, az üzleti titkok, az adatvédelmi szabályozás vagy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv a véleménynyilvánítás szabadságának megsértésére használják, az uniós intézmények, köztük az Európai Bíróság gyors és határozott reakcióját kell kiváltania, és szükség esetén felül kell vizsgálni az említett jogszabályokat. A jövőbeni uniós jogszabályok megfogalmazása nem lehet olyan, amely potenciálisan alááshatja a véleménynyilvánítás szabadságát, és bármely jövőbeni uniós mechanizmusnak - a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok témájában - meg kell erősítenie a sajtószabadságot, mint egy demokratikus rendszer alapvető pillérét.


A közérdekű bejelentők védelméről szóló irányelv sikeres elfogadását követően, az Európai Bizottságnak vizsgálnia kell az uniós jogszabályok lehetőségét arra, hogy megakadályozzák az olyan stratégiai pereskedéseket, amelyek a sajtó szerepének aláásására vagy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására irányulnak.


4. Következetes médiaszabadság, függetlenség és pluralizmus-stratégia elfogadása a következő ciklusban

Jelenleg az Európai Bizottság sajtószabadsággal kapcsolatos munkája számos különböző területen oszlik meg, ami azt jelenti, hogy fontos kérdések nem kapnak elég figyelmet. A sajtószabadságnak az Európai Bizottság prioritásai közé kell tartoznia, egy 2019-2024-re vonatkozó következetes médiaszabadság- és függetlenségi stratégiával. Hasonlóképpen az Európai Parlamentnek biztosítania kell, hogy következetes stratégia mentén dolgozzon, amelyet egy parlamenti bizottság vezet, elkerülendő a szétaprózódást.


A médiapluralizmus-monitorra építve minden egyes EU-tagállamban évente nyomon kell követni a sajtószabadság állapotát. Ez konkrét, országonkénti ajánlásokat tartalmaz a médiaszabadság kockázatainak csökkentése érdekében, valamint konkrét elemzést ad olyan területekről, ahol az EU cselekedhet, például jogszabályi javaslatokkal.


5. A független és oknyomozó újságírás finanszírozása

Az EU által finanszírozott projekteket, mint például Oknyomozó Újságírás az Európai Unióért Alapot (IJ4EU), állandó költségvetési tétellé kell alakítani,  és az oknyomozói újságírás pénzügyi támogatását a következő hosszútávú pénzügyi költségvetés prioritásává kell tenni. Az újságírói munkához szükséges uniós forrásokat mindig független szervnek vagy szervezetnek kell kezelnie.


Az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia annak kritériumait, hogy az európai adófizetők pénze miként juthat a médiavállalatokhoz, például a Creative Europe Media programon keresztül. Biztosítani kell, hogy ne részesüljenek pénzügyi támogatásban azok a médiavállalatok, amelyek nem garantálják a szerkesztői függetlenséget, az újságírók tisztességes munkafeltételeit vagy amelyek túlzott erőfölényben vannak a médiapiacon.


6. Az uniós forrásokkal vagy más uniós hatáskörökkel kapcsolatos vizsgálatok gyors és hatékony nyomon követése

Az újságírók saját életüket és személyes integritásukat is kockáztatják, különösen csalások, korrupció vagy szervezett bűnözés vizsgálatakor. Az újságírók által feltárt ügyek nyomon követésének elmulasztása káros, aláássa az újságírás hatását és értelmét. Az uniós intézményeknek - köztük az OLAF-nak és az EPPO-nak - az EU-s pénzeket érintő csalásokra gyorsan és hatékonyan kell reagálniuk.


Tekintettel arra, hogy a korrupcióról beszámoló újságírók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, az Európai Bizottságnak hozzá kell járulnia az újságírók biztonságához azzal, hogy komolyan veszi a korrupció elleni küzdelmet és újraindítja az éves korrupcióellenes monitoring jelentést.


7. Az újságírók uniós védelme

Az újságírókkal szembeni bűncselekményekért való büntetlenséget gyorsan és hatékonyan kell kezelni, többek között az Europol azon képességének megerősítésével, hogy segítse az újságírókkal szemben elkövetett támadásokkal kapcsolatos nyomozásokat. A védelmet kérő újságíróknak egy kapcsolattartó ponttal is rendelkezniük kell az EU intézményeiben, ahol nyomon követik az ügyüket és biztosítják a megfelelő figyelmet.


8. Az egészséges reklámpiac biztosítása, amely tiszteletben tartja a médiaszabadságot és a személyes adatvédelmet

A hirdetés kulcsfontosságú bevételi forrást jelent a médiavállalatok számára, és a hirdetők közösségi média platformok felé való elmozdulása alapjaiban rendezte át a piacot. Az uniós adatvédelmi rendeletet oly módon kell alkalmazni, hogy az megakadályozza a személyes profilokon alapuló mikro-célzást, és tegye egyértelművé a platformok, illetve a hirdetők felelősségét az adatvédelmi szabályok megsértése esetén. Az Európai Bizottságnak vizsgálnia kell az uniós jogszabályok biztosította lehetőséget a  hirdetési szektor további szabályozására vonatkozóan, a fogyasztók jogainak bővítése érdekében.


9. A befogadó média erősítése

Az európai intézményeknek aktív lépéseket kell tenniük a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a médiában, annak érdekében, hogy több nő legyen kreatív vagy döntéshozó pozícióban, így a média hozzájárulhat a nemi sztereotípiák csökkentéséhez. A nyelvi sokféleséget is ösztönözni kell, és támogatni kell a kisebbségek sztereotíp ábrázolásának leküzdésére irányuló intézkedéseket. A szexista, rasszista vagy előítéleteket keltő reklámokat be kellene tiltani az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv értelmében. A médiaműveltségi programok uniós finanszírozását is növelni kell.

Contact person

Phone Brussels
Phone Strasbourg
+33-3-881 73691

Contact person

Phone Brussels
Phone Strasbourg
+33-3-881 73691

Please share